1. caeruleus és (költ. ) caerulus, mn.

1) sötétkék (mint az ég és tenger), mare, pontus, cc. campi, a kék tenger, tenger felszine; fn. caerula, orum, kn. t. a tenger kék felülete, verrunt cc., caerula mundi, kék ég. Innen A) tengerhez tartozó tárgyakról, dii, currus Neptuni. B) más sötétkék tárgyakról, serpens, oculi.

2) (költ.) átalán sötétszínü, fekete, vittae, equi Plutonis, mors, imber; c. quercus, prata, sötétzöld, fn. caeraleum, i, kn. kék festék.