capitalis, e, mn. kf. [caput]

1) főbenjáró, életbenjáró, mi által a testi vagy polgári (lásd caput 2. A. b.) élet elvesz vagy elveszhet: A) (ősk. és újk.) periculum c., életveszély, morbus c., életveszéllyel járó betegség, (halálos). B) msz. res (ritkán fraus stb.) c. = capital: vindices rerum capitalium; éppen igy: poena, supplicium c., oly büntetés, minél fogva a bűnös testileg v. csak polgárilag meghalt, átalán = «halálos büntetés». Innen fn. tale, is, kn. = capital. C) = nagyon veszedelmes, életveszélyes: inimicus c., halálos ellenség, oratio c., álladalomellenes, álladalmat fenyegető, odium c., halálos gyűlölség.

2) (ritkán) jeles a maga nemében, fő-, ingenium, scriptor.